A kör

 János Árpád

Nincs a kerek világon semmi más,

amit látunk, érzünk, hallunk,

amit szenvedállyel magunkénak vallunk.

Csak az van.  Csak mi magunk.

Csak Te meg Én vagyunk.

*

Szám a szádon, hímpor a virágon.

Párnánk a nap és a fű az ágyunk.

Tested láza éget, öled rejti vágyunk.

Másnak semmit sem hagyunk!

Csak Te meg Én vagyunk.

*

Rejtély, izgalom, bűn és titok

szívünkbe zárva. A vágyunk nyitott.

Nem tudhatja senki, csak ketten mi magunk.

múló valóság ma még,

hogy Te meg Én vagyunk

*

Mily gyorsan elrohan ifjúságunk.

De szerelmünk nem múlik el vele.

Mohón vár miránk a nász parázna ágya,

s lázad még tstünk vágya.

Csak Te meg Én vagyunk?

*

Az életünk rövid nagy rohanás,

öröm, hazugság és kegyes csalás.

Az élet fintora, a múló szerelem.

Aztán semmit sem kapunk,

magunkra maradunk.

*

Késöbb újra másvalaki jő.

Az életünk csak körforgó idő.

Ami oly szép volt, azt újra várjuk.

Mástól várjuk, mi magunk,

mert egyedűl vagyunk.