Újszeged Heavytex üzemcsarnokok
.jpg)
Szegedi Kender
A SzegedMa.hu című honlap lehozta az egyik bejegyzésemet: Hogyan menekült meg Dömötör tornya? ( Mert akkor még voltak Móra Ferencek és Cs.Sebestyének) Majd tovább böngészve a lapot ismát találtam egy cikket - melynek témája nagyon csípi a szemem a mai napig is - ugyanis Szeged köztudottan, régóta jelentős kenderiparral rendelkezett. Több ezer munkahely szünt meg a sorozatos magánosításokkal. A hasznosítás nélküli -kor és ipartörténeti jelentőséggel bíró ingatlanokat 1000-10000 m2 számra bontották/bontják, dozerolják el. Számtalan külföldi példa létezik, hogy hasonlóan nagy alapterületű épületcsarnokokat hogyan lehet célszerűen hasznosítani átalakítani és nem kell helyére talán hasonló unkciójú, de modern épületet létrehozni, felépíteni. A közölt cikk betekintést nyer a kulisszák mögé, de kérem kinek, minek van ma nálunk szavatossága, számonkérhetősége. A fájó és tényszerű dolog az, hogy a befektető a ptofitot számolja, a város történeti értékeinek megóvására, felkarolására a politikának van számonkérhető - de nemgyakorolt -szerepe.
" Két éve már, hogy Újszegeden, a Heavytex területén egy villámgyors akció keretében lebontották a kenderfonó közel 120 esztendős, klasszikus csarnokait, s úgy tűnik, rövid időn belül a Bakay Nándorhoz kötődő, még nagyobb történelmi múltra visszatekintő, éppen a mai Bakay Nándor utca - Londoni körút határolta épületegyüttes is az enyészeté lesz. Dél-Újszegeden hatalmas alapterületű bevásárlóközpont mellett valószínűleg iroda- és lakóházak is épülnek az Interspar-beruházás keretében - miközben a tervezett harmadik, déli Tisza-híd hiánya legalábbis kérdőjeleket támaszt a projekt közlekedést érintő következményeit illetően -, a belvárosban pedig Árkád üzletközpont létesül." tovább is van>>>
Ma is van nem egy neves építésze Szegednek kiknek véleményét észrevételét a szönyeg alá próbálják söpörni a politikusok. Borvendég Béla cikke erről a témáról:Heavy stex
Blazovich László: Szeged rövid története című munkájában így ír: A szegediek által csak Bakay-gyárnak nevezett üzemben ezer ember dolgozott az 1930-as években. Mint a legnagyobb létszámú gyár a szegedi munkásmozgalom fő helye volt. Bakay 1877-ben gyárát gőzüzeművé alakította át. Az árvíz idején romba dőlt gyárat már 1881-ben a korábbinál korszerűbb gépekkel és nagyobb kapacitással újra indította. A gyár 1884-ben részvénytársasággá alakult, 1890-től pedig Szegedi Kenderfonógyár Rt. néven a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank belépésével új részvénytársaság vette át. Tőkeemeléssel Közép-Kelet-Európa legnagyobb kendergyára lett, és ez a tulajdonosi kör működtette 1948-ban bekövetkezett államosításáig. A részvénytársaság az 1890-es években Mezőhegyesen, Palánkán, Komádiban és Csőszteleken kikészítő telepet hozott létre, és új gépeket állított be. Termékeinek (ponyva, fonál, kötözőzsineg, vékony kötél, heveder, zsákvászon, tömlő, stb.) egyharmadát, a világháború után 50%-át értékesítette külföldön, a több mint tucat európai országon kívül, pl. Amerikában. A gyár Wimmer Fülöp vaskezű igazgató irányításával előrelátó szervezéssel és üzletpolitikával jutott túl a Trianon okozta és más gazdasági válságokon, jóllehet ezek termelésének mértékét erősen befolyásolták.
