Ivan Mestrovic(Vrpolje, 1883. augusztus 25. – South Bend, Indiana, Amerikai Egyesült Államok, 1962. január 16.) horvát szobrász és építész.

Ivan Meštrović Horvátország és az egykori Jugoszlávia legnagyobb, világhírű szobrásza, számos jugoszláv, horvát és szerb témájú, valamint keresztény ihletettségű szobor készítője. A bécsi képzőművészeti akadémián végzett. Tanított a zágrábi, az egyesült államokbeli Syracuse-i (1947) és South Bend-i (1955) képzőművészeti akadémiákon.

Ivan Meštrović a szlavóniai Vrpolje faluban született. (Szülei dalmáciaiak voltak, akik mezőgazdasági idénymunkán tartózkodtak Szlavóniában). Gyerekkorát a dalmáciai szárazföldön fekvő Otavice faluban töltötte. Az ekkor magába szívott epikus költészet, népdalok és történelmi balladák késztették arra, hogy kő- és fafaragványokat készítsen. Vallásos család gyermek lévén állítólag a Bibliából tanult meg olvasni .

16 éves korában egy spliti kőfaragó, Pavle Bilinić figyelt föl tehetségére, aki inasként magával is vitte. Művészi készségeit a város épületeinek tanulmányozásával és Bilinić feleségének, egy középiskolai tanárnőnek a kezei alatt fejlesztette. Nemsokára talált egy bécsi bányatulajdonost, aki fizette az ifjú tehetség költségeit, hogy a császárváros Művészeti Akadémiáján tanulhasson. Az alapoktól kellett megtanulnia németül, de végül sikeresen befejezte tanulmányait.

Első, a bécsi Szecessziós Csoporttal közös kiállítására 1905-ben került sor. Az itt kiállított munkáit ez a stílusirányzat hatotta át. Meštrović, aki 1904-ben elvette Ruza Kleint, hamar népszerűvé vált.

 1908-ban alkotta első szoborművét anyjáról

1908-ban Párizsba költözött. Itt készült szobrai világhírűvé tették. 1911-ben Belgrádba, majd nemsokára Rómába költözött, ahol az 1911-es Világkiállításon a szerb pavilon elkészítéséért nagydíjas lett. Az olasz fővárosban eltöltött négy év alatt az ókori görög szobrászatot tanulmányozta. 1914-ben, a szarajevói merényletet követően Velencén keresztül vissza akart térni Splitbe, de az osztrák-magyar hatóságokkal szemben kifejtett politikai tevékenysége következtében érkezett fenyegetések miatt letett az útról. (Mestrovic a szeparatista Jugoszláv Bizottság tagja volt).

Az első világháború után hazament az újonnan alakult délszláv államba, ahol hamarosan újra nősült. Olga Kesterčanektől – akivel 1922 óta Zágrábban élt – négy gyermeke (Marta, Tvrtko, Marija és Mate) született. Később kialakult az a szokásuk, hogy a telet zágrábi házukban, a nyarat pedig a Meštrović által az 1930-as években épített spliti nyaralójukban töltötték. Meštrović először a Zágrábi Művészeti Intézet tanára, majd igazgatója lett. Ebben az időszakban számos épületet, köztük kápolnákat és templomokat épített. 1924-ben New York-ban, 1925-ben pedig Chicagóban állított ki.

A Psychével Mestrovic kifejezőképességének legmagasabb pontját érte el, írja róla egy barátja.

Mivel mind az olaszokkal, mind a németekkel konfliktusba került (az előbbiekkel azért, mert ellenezte az olaszok dalmáciai törekvéseit, az utóbbiakkal pedig, mert az 1930-as években visszautasította a Hitlertől jött berlini meghívást), a második világháború során rövid ideig az usztasák börtönébe került. A Vatikán közbenjárásával kijutott Velencébe és Rómába, később pedig Svájcba. Zsidó származású feleségének családja kevésbé volt szerencsés: felesége, Ruza 1942-ben halt meg. Bátyját, Petart a kommunisták tartották börtönben, ami fokozta a művész levertségét.

Tito jugoszláviája visszahívta Mestrovicot, de ő elutasította, hogy kommunista államban éljen. 1946-ban elfogadta viszont az amerikai egyesült államokbeli Syracuse-i egyetem ajánlatát.

Dwight Eisenhower elnök 1954-ben személyesen elnökölt azon az ünnepségen, amelyen Meštrović amerikai állampolgárságot kapott. 1955-től a Notre Dame-i egyetemen tanított.

Halála előtt utoljára visszatért Jugoszláviába, hogy meglátogassa a kommunisták által bebörtönzött zágrábi érseket, Alojzije Stepinacot, és magát Titót is. Hazája polgárainak kérésére az Egyesült Államokból összesen 59 szobrot küldött Jugoszláviába. (Szerte a volt Jugoszláviában állnak szobrai. A legismertebb minden bizonnyal a Belgrád fölé magasodó Kalemegdan erődben lévő gigantikus Győztes című szobor.

1952-ben a horvát népre hagyta horvátországi ingatlanait mintegy 400 szoborral és számos rajzzal. Ezekben a ma galériaként működő ingatlanokban számos alkotását meg lehet tekinteni.

A kufárok kiűzése

Saját halálát végül gyerekeié okozták. Marta lánya, aki az Egyesült Államokba költözött vele, 1949-ben, 24 éves korában elhunyt; a Zágrábban maradt Tvrtko őt 1961-ben követte. Gyermekei emlékére négy mészkőszobrot készített, míg South Bend-i otthonában néhány hónapra rá őt is utol nem érte a halál. Kívánságának megfelelően Otavicében, egy mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

 Életrajzi adatok és pályakép:

* 1898 megfaragja kőből a Bosnyák a lovon szobrot.

*1899 Mestrovic első munkáit kiállítják az otavicei vendéglőben, s ez annyira felkelti a szomszédos Drnis városka polgárainak figyelmét, hogy a kiállítást Drnisben is bemutatják, ösztöndíjat szavaznak meg a tehetséges ifjú pásztor számára, és Splitbe küldik tanulni, Pavle Bilinic kőfaragómesterhez.

*1900 Bilinic műtermében dolgozik, és  nagy gyorsasággal sajátítja el a mesterség fogásait. Rajzol és farag. Tíz hónap múlva Bécsbe utazik továbbtanulás céljából. Bécsben Otto König magántanítványa, aki az akadémiai felvételre készíti elő.

*1901 A bécsi Akadémia növendéke lesz négy évre. Tanárai: Hans Bitterlich, Edmund Hellmer, Otto Wagner.

*1903 Hivatalosan is a "Sezession" művészi csoportosulás tagjává fogadják; bár még csupán művésznövendék, jelentős szobrászként emlegetik.

* 1904 Házasságra lép Ruza Kleinnel.

*1905 Megmintázza Az élet kútját, fiatalsága legjobb művét.

*1907-12 A Vidovdan Panteon megvalósításán dolgozik, miközben két évet Párizsban tölt.

A Párizsban töltött két év (1908-1910) alatt több mint ötven szobrot készített. A rigómezei (kosovói) csata témája különösen megragadta. Ez a történelmi esemény ihlette – többek között – párizsi Kosovo-emlékmű című alkotását is. Korai munkái közül soknak a témáját ehhez hasonló szláv hősi eseményekből merítette, azzal a céllal, hogy az ausztriai szláv összefogás ügyét támogassa .

*1909 Szobraival részt vesz Párizsban a Salon de Printeps és a Salon d' Automne kiállításain.

*1910 Bécsben a "Sezession" kiállításán bemutatja vidovdani szobrait, melyekkel nagy vihart kavar. Még ebben az évben kiállít Zágrábban is.

*1911 A római világkiállítás szerb pavilonját tervezi és kiállít benne. Művei a délszláv egyesülés eszméjét hirdetik meg  és demonstrálják.

*1914-15 Londonban él, miközben a Viktória és Albert múzeumban állít ki, valamint számos városában.

*1916-18 Genfben és Cannes-ban tartózkodik.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulása után számos, a bizánci és a gótikus építészet által ihletett, főleg fából készült vallási tárgyú művet készített. Korai korszakából leghíresebb művei a Feszület és a Madonna; később Michelangelo Buonarotti műveinek hatása alá került, és számos domborművet, aktot és portrét készített.

*1919  A Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagjává választják.

*1920-22  A Racic család cavtati sírkápolnáját készíti.

*1920 Zágrábi kiállítása.

*1922 A Szépművészeti Akadémia tanára lesz.

*1923 Feleségűl veszi Olga Kestercaneket.

*1924-25 Amerikai nagy kiállításai.

*1926-27 A spliti Grgur Niskit és Chicagó városának a két lovas indiánszobrot mintázza.

*1927-31 A Mestrovic család otavicei mauzoleumát kivitelezi, s közben a Psyhe torzóját faragja.

*1932-39 Splitben, a Mején műteremházat (ma Mestrovic-múzeum) építtet. Ekészül a Horvát történelem 1932-ben, tervezi a zágrábi Szépművészeti pavilont, az Ismeretlen Katona emlékművét állítja fel a belgrádi Avalán. Párizsban, Prágában, Münchenben, Bécsben, Grazban állít ki.

*1938-41 Splitben az új műterme közelében a Kastelet épületét alakítja át a Krisztus élete fa reliefsorozatának otthonáúl.

*1941 Az usztasa rendörség letartóztatja, több hónapig börtönben sínylődik.

*1942 Rómába emigrál.

*1942-46 A márvány Római Pietát faragja, elfogadja a New-York-i Syracusa Egyetem meghívását.

*1952 A bécsi Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választja. Szobrainak nagyrészét hazájának ajándékozza.

*1954 Felveszi az amerikai állampolgárságot.

*1955 Az indianai South Bend egyetemének szobrásztanára lesz.

*1960 Az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.

*1962 Január 16-án szívbetegségben meghal South Bendben.

 Leghíresebb művei:

• Az ismeretlen hős emlékműve (Avala, Belgrád mellett)
• A Franciaország iránti hála emlékműve (Belgrád)
• A horvátok történelme (Zágráb és Split)
• Nini Szent Gergely (Split)
• Piéta (Zágráb)
• Az élet kútja (Zágráb)
• Svetozar Miletić (Újvidék)
• Njegoš lovćeni mauzóleuma (Cetinje mellett)
• Josip Juraj Strossmayer (Zágráb)
• Hála Franciaországnak (Belgrád)
• Indiánok (Chicago)

 Krisztus és Mária Magdolna

Külső hivatkozások: Mestrovic életmű fotóalbum

Irodalom: udvary gyönygyvér-vince lajos-MESTROVIC

Bundev-Todorov-Mestrovic

Horváth történelem, 1932, kő, 167 cm. Belgrád, Nemzeti Múzeum

Chicagói megbízás alapján monumentális emlékműnek egy dárdavető és egy nyilazó indián lovas tervezett Mestrovic, korabeli feljegyzés szerint hat-hat méter magasat. A nyilazó öreg s a dárdavető ifjú az őslakó indián nép elnyomása és beteljesülő végzete elleni szenvedélyes plasztikai tüntetés. Chicagóban "Az élők síremléké"-nek nevezik.