Megyeri Barna szobrászművész. Született Nagyváradon 1920. július 12-én, meghalt Budapest 1966. március 14.
.jpg)
Tibi bácsi szemben lakó szomszédom Galántai Tibor most 88 éves. Két éve írt egy könyvet "Megadatott a holnap" címmel, ahol nagyváradi fiatalkori emlékeit írja le 1939-től 1946-ig. Itt tesz említést Megyeri Barnáról: "MEGYERY Barna szintén művészhajlamú. Vele egy osztályba jártam a gimnáziumban. A calligráfia órákon ő készítette el helyettem a feladat szobrocskákat, rajzokat, kézimunkákat (később Munkácsy-díjas nagy szobrász lett belőle). Budapesten a vári bazársoron volt a műhelye. Budapesten számos köztéri szoboralkotás is az ő műve. Ilyen a Spartacus szobor a Kerepesi úton, ahol le is vagyunk vele fényképezve. Az apja városi főmérnök, édesanyja pedig görög hercegnő. Szülei az első világháború alatt jöttek össze romantikus körülmények között. Nem tekintette magát nálunk külömbnek, abban a korban szokásos rangkórságos kivagyiság teljesen hiányzott belőle".
Anya gyermekével Magyar Nemzeti Galéria
1937-1942 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere: Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1947: kultuszminisztérium díja; 1965: Munkácsy-díj. 1942-ben kizárták a főiskoláról. Katona lett, haditudósító Oroszországban. 1945-től Kolozsvárott, 1947-től Budapesten élt, az Epreskertben dolgozott. Medgyessy egyik munkatársa volt, 1955-ben például ő készítette el Arany János mellszobrát. 1960-1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. 1962-ben Párizsban töltött négy hónapot. Korán felismerte a sík formák mozgatásában rejlő lehetőséget, azok téralakító hatását. Az absztrakt viszonylatok, a sík- tér-forma reláció izgatta a 40-es évek végétől. Változatos anyagokkal (papír, gipsz, kő, üveg, ólom, alumínium) kísérletezett, végleges anyagban nem tudta kivitelezni síkból képzett sejtes szerkezeteit, vagy függő szobrait. Klasszikus témájú szobrai dinamikus ellentétekre épülnek.
Tibi bácsi és Megyeri Barna 1964
Köztéri Művei:
Bányász (haraszti kő szobor, 1950, Komló)
Prométheusz (vörösréz lemez domborítás, 1957, Kazincbarcika)
figurális díszek (bronz domborítás, 1960, Metropol Szálló)
Nyugalom (haraszti kő, 1961, Budapest, XIV. ker., Erzsébet királyné útja 10.)
dombormű (krómacél, 1962, Ózd-Bolyok, bölcsőde)
embléma (fém, zománc, 1962, Budapest, Csepel, Tranzit)
Spartacus (aranylapozott alumínium, 1964, Budapest, Kerepesi út 159.)
Európa elrablása (bronz, 1965, Debreceni Agrártudományi Egyetem)
Szélkakasok (1965, Gödöllő, víztorony)
mennyezetplasztika (1965-1966, Nemzeti Színház)
Olvasó lány, Hallgató lány (haraszti kő, 1965, Eger)
Fekvő nők (mészkő, 1976, Eger, Tanárképző Főiskola Kollégium)
Facsemetét ültetők (1972, Kecskemét, Kertészeti Főiskola).
