ZENEdobozom

Tag feed

  • Léria Dipán író-költő gondolatébresztő: A nap gondolata, a nap verse
  • Liza tükre: Az utolsó esély
  • Léria Dipán író-költő gondolatébresztő: A nap gondolata, a nap verse
  • Nóra, Zoli meg én: A tanítók feladata
  • ADDICTUS: A DEPRESSZIÓ A VILÁG EGYIK LEGSÚLYOSABB EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÁJA
  • ADDICTUS: Így ne legyen szenvedélybeteg a gyerekünkből!
  • Aoi Sakura's little universe: Kurīnkawa Kagehiko & Ezakiya Keiko: Flügel der Freiheit
  • Léria Dipán író-költő gondolatébresztő: A nap gondolata, a nap verse
  • Nóra, Zoli meg én: Flashmob
  • Léria Dipán író-költő gondolatébresztő: A nap gondolata, a nap verse
  • Nóra, Zoli meg én: Vénusz

Licenc

Creative Commons Licenc

Képeim

www.flickr.com
This is a Flickr badge showing public photos and videos from kjano. Make your own badge here.

Michael Thonet

2008.09.26. 13:29 43joy

Az ifjabb Johann Strauss, a "valcerkirály", muzsikájával elbűvölte Bécset, már virágzott a Németországból odatelepült asztalosmester, Michael Thonet bútorgyára. A kecsesen formált, könnyed, jól használható Thonet-bútor legalább olyan hírnevet szerzett a császárvárosnak, mint a nagyhírű zenészfamília melódiái.
A hajlított fából előállított bútor technológiáját Michael Thonet a 19. század első harmadában kísérletezte ki, s ezzel megnyitotta a kézművestermeléstől a modern, nagy tömegben gyártható, formatervezett használati tárgyak terjedése felé vezető utat. A zseniális találmány feifedezőjét a 19. század nagy technilkai újítói és a formatervező művészet történetének legnagyobb alakjai között tartjuk számon. Az általa kialakított bútorok tartóssága, egyszerűsége, logikus felépítése és eleganciája a racionalizmusbói adódó józan szépség időtlenségét hírdeti. Ennek az állításnak a bizonyítására elég annyit elmondani, hogy az
1859-ben tervezett 14-es számú széke 1930-ig ötvenmillió példányban készült el, még ma is gyártják, és a világ minden táján népszerű. Michael Thonet 1796. július 2-án született a németországi Boppard-ban, Koblenztől délre. Apja tímár volt, aki fiát az asztalosmesterségre taníttatta. Michael Thonet 1819-ben önálló épület- és bútorasztalos műhelyt nyitott szülővárosában.

A fa hajlításának problémája 1830-tól foglalkoztatta. Első próbálkozásai székek alkatrészeire szorítkoztak. Vastag furníriemezekből készült csíkokat enyvezett össze, s ezeket a négyszög keresztmetszetű rudakat gőzöléssel hajlította. Így gyorsabban és több példányban is elkészíthette azokat a formákat, amelyeket korábbari kézi faragással alakítottak ki. Hamarosan karos- és támlásszékeket, kanapét, ágyakat is készített ugyanezzel a technológiával. Már ezeknél a korai daraboknál is igen elegáns formákat hozott létre, a könnyedséget tartóssággal és rugalmassággal párosította.

 

1841-ben Metternich herceg egy koblenzi kiállításon felfigyelt Thonet munkáira, azonnal tetszését nyilvánította, majd arra biztatta a mestert, hogy települjön át Bécsbe, ahol több lehetőség kínálkozik az érvényesülésre. Biztosította arról, hogy az udvarnál is tud támogatást szerezni számára.

 

1842 tavaszán Michael Thonet valóban el is indult Bécsbe, hogy mintakollekciójával szerencsét próbáljon. Metternich őszinte szívélyességgel fogadta, hivatalnokainak és vendégeinek maga magyarázta el a bútorok megmunkálásának módját. A mintadarabokat azonnal bemutatták az uralkodónak is, 1842. július 16-án Thonet már megkapta a jogot a bécsi császári udvari kamarától a hajlított bútorok gyártására. A boppardi asztalosmester nemcsupán zseniális újító, hanem a szerencse fia is volt, mivel a megfelelő időben találkozott azzal az emberrel, aki találmányainak jelentőségét megértette és támogatni is tudta.

 

Bécsben Thonet először Franz List Mariahilferstrasse-n lévő bútorgyárában helyezkedett el, ahová olcsó bútorok készítésére szerződött. Itt ismerkedett meg Desvignes angol építésszel, aki akkoriban a Liechtenstein palota átépítését és berendezését irányította. Neki is nagyon tetszettek Thonet munkái, és meghívta őt az építkezésre dolgozni, ahol a parkettgyáros Carl Leistler mellett kapott munkát. Thonet újításának felhasználásával ugyanis a palota padlójának körmotívumait is gazdaságosabb megoldással, hajlított fából alakították ki.Thonet Leistlernél önálló bútorokat is készített a palota berendezéséhez.

 

1849 májusában került sor arra, hogy Thonet, fiaival, Franz, ifjú Michael, August és Josef Thonet-tel önállósíthatta magát. Műhelyt rendezett be a Gumpfendorferstrasse 396. második emeletén. Ekkor már a tömör, hengeres farúd hajlításával kísérletezett s az ebből készülő bútorok nagyobb példányszámban való előállításával, tehát a sorozatgyártással. Ezekből a kísérletekből született meg 1850-ben a 4-es számú szék, az első szériatermék, melyet a bécsi Daum kávéház számára nagyobb mennyiségben készített el, és máig is az ún. "Daum-típus"-ként tartják számon. Ebből a 4-es számú székből még ugyanebben az évben 400 darabot szállítottak Pestre is az Angol Királynő szálló számára. A Thonet cég történetében ez döntő lépés volt a kézművestermelésből a nagyüzemi termelés felé vezető úton.

1853-ban Michael Thonet üzletét öt fiára ruházta át. Ekkor jegyezték be Bécsben az új céget "Gebrüder Thonet" - Thonet Testvérek - néven. Michael Thonet még csak 57 éves volt, és alkotóereje teljében továbbra is kézben tartotta az üzlet vezetését. A "gyárban" már 43 munkással és egy gőzgéppel dolgoztak. Bútoraikat papíretikettel és beégetett jelzéssel is ellátták. A jelzés alapján a tárgyak datálhatók is. 1888-ig fekvő téglalap alakú papírcímke közepén indadíszek között középen egymásba fonódó GT betűk láthatók, a címke két szélén ferdén szintén GT betűk. A középső monogram körül felirat: "K. K. ausschl.priv. u. landesbef. Fabriken massivgebogener Holz-Arbeiten von Gebrüder Thonet in Wien." 1888-tól a papírcímke két szélén ferde GT (ill. TT = Thonet Testvérek) középen THONET Wien felirat.

Hamarosan további üzemek települtek Nagyugrócra, Oszlányba, Zsámbokrétre s máshová is az egykori monarchia területén. A gyárak hatalmas bükkerdők közelében épültek, és az alapító ügyelt a vasútvonalak közelségére is. Valamennyi munkafolyamat egyszerűsítésével - az alkatrészek összeállításától a szállításig - a lehető leghatásosabban sikerült a gyakorlatiasság és a gazdaságosság szempontjait érvényesíteni. Ekkor már Thonet üzletházak nyíltak Bécsben, Pesten, Berlinben, Hamburgban, Párizsban, Londonban és más nagyvárosokban.

A fírma alapításától Michael Thonet haláláig, 1871-ig 4 181 799 darabot termeltek, ebből 3 572 095 szék. A megtermelt bútorok kétharmada exportra került. A cég még Michael Thonet életében igyekezett szélesíteni a termékek fajtáit. A hintaszékek, pihenőszékek, változatos megoldású és rendeltetésű asztalok sorát gyermekbútorok és speciális célra készült tárgyak, mint pl. hordszék vagy imazsámolyok egészítik ki.

Az öt fiú folytattaa munkát apjuk 1871-ben bekövetkezett halála után is. Michael Thonet nem csupán technikai újító volt és kiváló konstruktőr, a modern design elötutára, hanem a racionális szervezési módszerek bevezetésének úttörője is. G. Candilis, Thonet egyik életrajzírója szerint Henry Ford néhány évtizeddel később "semmi újat nem talált ki."

A 19, század utolsó harmadában fokozatosan a porondra léptek más hajlított bútort előállító gyárak is. 1893-ban 51 hajlítottbútorgyár működött Európában, közülük 25 a monarchia területén.

A legjelentősebb konkurens cég 1868-tól a bécsi Josef & Jacob Kohn volt, amely nemcsak a Thonet-bútorok utánzatait készítette, hanem igen jó minőségű saját bútorokat is terveztetett, s a századforduló idejére már vezető szerephez jutott a hajlítottbútorgyárak között. Itt foglalkoztattak először állandó alkalmazásban tervezőt, Gustav Siegel személyében, akinek névéhez fűződik a gyár egyik legszebb, legelegánsabb és egyben legvirtuózabb megoldású hintaszéke. A bravúros lendületű szék öt elemből van összeépítve, rendkívül stabíl, igen könnyed, anyagfelhasználása szinte minimális.

A hajlított fából készült bútor feltalálásának jelentőségét bízonyítja, hogy a századfordulótól kezdve a modern formatervezés új nyelvét kereső építészek - Otto Wagner, Adolf Loos, Josef Hoffmann, Le Corbusier vagy a magyar Kozma Lajos és Kaesz Gyula is - foglalkoztak hajlított bútorok tervezésével, és szívesen felhasználták azokat tereik berendezésénél. Kozmának és Kaesznek 1933-ban kiállítása is volt a Thonet budapesti székházában, melyet 1888-89-ben Lechner Üdön tervei alapján építettek a Váci utca 11. szám alatt.

 

Szólj hozzá!

Címkék: thonet

A bejegyzés trackback címe:

https://joy43.blog.hu/api/trackback/id/tr73682940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.